Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg.
Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg.
A CD- lejátszóból hangosan bömbölt a Rainbow-tól a Long Live Rock and Roll.
- Long Live Rock and Roll! – énekeltük hangosan Didoval a kocsiban, miközben a közeli bútorboltba hajtottunk. Mikor Didohoz költöztem a suli végén, megkaptam a vendégszobát. Mogyorószínű falak, tele régi poszterekkel, amik egy boltban voltak kirakva. Egy ágy, meg egy szekrény. Bár én ragaszkodtam ahhoz, hogy nekem ennyi dolog bőven elég, Dido kijelentette, hogy ha maradni akarok, akkor megfejjük Charlie „bácsikámat” és szépen bevásárolunk.
Nekem volt ugyan pénzem, és szerettem volna, ha én állhatom a „szobám” költségeit, de ezzel az egész Wero család nem értett egyet. A Wero-k, már 13 éves koromban befogadtak a családba. Cissy néni férje már régen meghalt, és két fia sem nagyon akarta unokákkal boldogítani, így én töltöttem be eme szerepkört. Diego 29 éves volt, Charlie pedig 35, Cissy néni pedig 52. Nagyon fiatalon ment hozzá egy spanyol katonához, és mivel a szerelem legendásan nagy volt a gyermekáldás sem várathatott magára. Cissy néni szülei ezt azonban nem nézték túl jó szemmel, és a lányukat az esküvő előtt kitagadták. 16 évesen ment férjhez egy 21 éves férfihoz, és mikor betöltötte 18. születésnapját, már meg is született első gyermekük Charlie Jim Wero.
Charlie egy menő dalszerző, mondhatni egy kisebb villában él. Van két ferrarija, és legalább 10 állandó barátnője, de akkor csak keveset mondok. Bár kezdeti szegénységben nevelkedett, és az apja nagyrészt sose volt oda haza Amerikában, mert Spanyolországban teljesített szolgálatot, de nagyon imádta a fiát. Aki éppen olyan tehetséges sportolónak bizonyult, mint ő annak idején. De Charliet nem érdekelte igazán az, amit az eszével elérhetett volna. Zenélni akart, és elsősorban szabadulni az állandó terhek alól.
A Wero család anyagi helyzete akkor javult, mikor Cissy néni nagynénje aki utód nélkül távozott el, Narcissa Werora hagyta a könyvesboltját egy kisvárosban Winwoodban. Charlie 10 éves volt, mikor ide költöztek, és a kis Diego pedig 4. A ház, amiben annak idején a jóságos nagynéni lakott eléggé nagy volt egy átlagos családnak, és végre az idősebbik Juan Diego itt is kapott munkát.
Sajnos a családnak azonban nem volt akkora szerencséje, mint hitték. Diego Wero 20. születésnapja alkalmából egy csinos kis vendéglőbe tért a család, az apa szülőhazájában, Madridban. Míg a Deigo és az anyja a megbeszélt helyen várták az apát, addig egy részeg sofőr valahol belerohant frontálisan a Juan Diego Wero kocsijába, és ő sajnos életét vesztette.
A családot rettentően megrázta a tragédia. Diego miután elvégezte az egyetemet, beköltözött egy régi lakásba, és elkészítette a boltját, ami hangszerekkel és cd-kkel valamint együtteses pólókkal és egyéb rajongói dolgokkal foglalkozott. És most is ezt csinálja.
Én is ebben a boltban ismertem meg, ami valójában a házának a nappali részét ki is teszi.
Az eső halkan szemerkélt, mikor Diego beparkolt az épület elé. Ragaszkodott hozzá, hogy az egész szobát alakítsuk át, hogy tükrözze az én ízlésemet. Nem értettem mire ez a nagy felhajtás, Charlienál is volt külön szobám, sőt még Cissy néninél is.
Miután Winwood apraja és nagyja értesült arról, hogy a Wolfok egy szem lánya visszatért egyedül, és ráadásul Diego-hoz költözött, egy rövid pletyka lánc futott végig az embereken, miszerint Dido és én szerelmesek vagyunk egymásba, és már össze is költöztünk, s miután leérettségiztem össze is házasodunk. Én csak abban bíztam, hogy senkit nem foglalkoztat ez annyira, és városhatáron belül marad hazaérkezésem híre.
- Akkor jó vásárlást – mondta Dido, mikor kiszálltunk a kocsiból. Diegonak egy Wolksvagen Caravellája volt, ezüstszínű, kissé már leharcolt. Didonak volt egy rock együttese. Szerintem egy kicsit béna nevük volt… Nem túl diszkrét… Ugyan ez meg milyen név? De a banda eléggé jól el volt. Charlie írta nekik a dalszöveget, és a dobos is ő volt, Dido énekelt, és volt még egy tag, aki basszus gitározott, a szóló gitárosuk, pedig pont akkor nősült meg, mikor én megérkeztem, és ő kilépett a bandából arra az időre, míg megszokják egymást az asszonnyal. Tiszta véletlen mi?
- Te nem jössz be velem? – vontam fel a szemöldökömet. Deigo felhúzta a kapucniját, és megcsóválta a fejét vigyorogva. Szakadt farmerban volt, és úgy láttam, hogy kicsit kicsípte magát.
- Te jó ég! Neked randid lesz! – kiáltottam fel, és becsaptam a kocsi ajtaját.
- Azért kérlek, tartózkodjunk az ilyen tini lányos kitörésektől! És tudod mit beszéltünk meg? – pirított rám szigorúan. Nem sértődtem meg ezen, hiszen csak egy alapszabály létezett nálunk… Nem beszélünk a szerelemről. SOHA, semmilyen körülmények között. Illetve, ha a szerelmi téren bajba kerülünk, hívjuk a másikat, hogy mentsen ki.
- Akkor Charlie-val megyek vásárolni? – fontam keresztbe a mellkasom előtt a kezeimet. Csúnyán néztem rá, még, hogy én nem tudnám? Hányszor mentettem ki ezen a héten kis nők karjából reggel, mikor másnaposan felébredtek. Még csak kedd van, de már háromszor!
- Jah, félre ideér – mondta, és megnézte a karóráját – 10 perc és itt lesz – felelte szűkszavúan, majd a kocsit megkerülve odajött hozzám és megölelt.
- Héj – mondtam fulladozva, mert úgy éreztem, hogy összeroppantja a bordáimat. Lila pulcsimat szerintem bele préselte a húsomba, majd egy pillanatra elhomályosult a tekintetem… A pulcsim… Ez az a pulcsi, amit akkor viseltem, mikor Ő és én. Az emléket olyan gyorsan kergettem el az agyamból, hogy Dido még csak meg se sejtse, hogy most az AZ hangulat előtört.
Valóban, az AZ hangulat nem volt több mint azok a nyomorúságos, percek, órák legrosszabb esetben napok, amikor a fájó múlt belopakodott a gondolataim közé.
Igazság szerint nem tudom, hogy én vagy Diego viselte-e rosszabbul a helyzetet. Hiszen, míg én ilyenkor félre vonultam egy adag piával, addig Diego magába roskadva bámulta a tv-t és azon gondolkozott, hogy miként siklott félre tökéletesnek tűnő életem. Eleinte azt hitte, hogy csak egy hónapot leszek vele, max a nyár végéig, nem hitte, hogy vagyok olyan határozott, vagy, hogy otthon van olyan rossz a helyzet, ami miatt továbbra is itt maradnék.
- Érezd jól magadat! Ne sajnáld Charlie bácsikád pénzét, és vitesd vele haza magad. Ha minden jól alakul… - célozgatott - akkor este rendelj pizzát. Itt van rá pénz – nyomott a kezembe harminc dolcsit, ami azért kicsit sok egy pizzára – Ne várj haza, ha mégis jönnék, akkor rendelj egy extra chilis pizzát, de előtte úgy is hívlak.
- Értettem uram! – viccelődtem, mire ő játékosan meghúzta a hajamat, majd sötétkék szemével mélyen az enyémbe nézett.
- Most én vagyok a felelős érted! Kérlek, csak fogadd el - egy pillanatra, ahogy vizes fekete tincseit néztem elfogott egy kellemes Deja vu érzés.
- Tudok főzni – mosolyogtam rá.
- Tudom, hogy tudsz. De az alatt a két hónap alatt amióta itt vagy nem vetted észre, hogy nincs konyhám? – fintorgott, majd sok sikert kívánt a vásárláshoz, és elslisszolt, mielőtt még összefuthatott volna Charlieval.
Tudom, hogy nem mindig van az érvényben, hogy a testvéreknek hasonlítaniuk kell egymásra. De például én és a bátyáim azért egy minimális szinten, egyeztünk. De Dido és Charlie! Mintha nem is egy családban nőttek volna fel.
Diego Wero, szakadt utcagyerek és rocker stílust részesítette előnyben, a vad kinézet számára a tökéletes. Tele van tetoválással az egész teste, és a fülében is van fülbevaló. Szeme sötétkék, mint a tiszta óceán, haja fekete, mint az ében, bőre fehér. Charlie haja sötét, mint a kávénak, szeme már majdnem fekete. Mindig elegáns, vagy inkább olyan, mint egy szleng… vagy nem tudom. Olyan Charlie stílusa van. Bőre is napbarnított, beszéde választékos, és iszik, mint egy kacsa, de azt, mondjuk Dido is csinálja! Egy közös pont az életükben! Mégis csak rokonok.
Charlie Jim Wero az egyik legkeresettebb agglegény volt a környéken, nem lepődtem meg azon, hogy időnként ki is használta ezt. Vicces volt, szépen énekelt, és azt hiszem az ágyban is nagyon tudott valamit, mert amikor ott aludtam, általában eléggé hangosan hallottam a lányok átszellemült sikolyait. Összességében egy jóképű, kicsit egyedi ám de rendkívüli férfi volt. Bár szinte biztos voltam benne, hogyha apáék megtudják, hogy kiknek lettem a fogadott lánya, akkor kitekernék a nyakam.
A két Wero fivér mellett az ember sose érezhette úgy, hogy eleget iszik. Nem volt olyan nap, hogy nem láttam volna valamelyiküknél egy üveg konyakot, vagy vodkát. Nem zavart, hiszen mindig gondoskodtak rólam, hogy megkapjam a maga szép kis adagját. Afelől azonban kétségeim voltak, hogy Cissy néni tisztában van e ezzel egyáltalán. De ha nem, akkor sem én fogom felvilágosítani.
Én aztán tudom milyen, amikor valakiben csalódnak, úgy igazán, sose kívánnék ilyet azoknak, akiket teljes szívemből szeretek. Már pedig őket imádom! Mikor elmentem otthonról, magam mögött hagytam mindent, az álmaimat a házasságról, a reményt a boldogságról. Minden ott maradt, egy felújított kis palota nappalijában. És mikor ide jöttem, Didoék új célt adtak, hogy küzdjek, hogy bekerüljek a North Westernre, hogy még inkább tökéletesítsem a gitár tudomásomat, hogy bekerüljek valami nevesebb bandába, ha úgy döntök, hogy inkább a zenét választom. A barátaim, akiket régebbről ismerek, mint a legújabb családomat… Ők bár hűtlen voltam, minden szó nélkül visszafogadtak, és nem felejtem el nekik, hogy az elején, mikor piszok nehéz volt, ők ott voltak velem, és fogták a kezem, meg a hajam, mikor a wc fölé görnyedtem.
Gisel West, magas, szőke hajú barátnőm az egyik legjobb fej csaj a világon. Kicsit megtépett, mikor megtudtad, hogy el vagyok jegyezve, nehéz volt beszélnem neki róla, hogy mi volt, van köztem és Wrath között, de megértette, hogy jobb nekem erről nem beszélni, és közölte, hogy reméli, hogy legalább az esküvőmet nem felejtem neki elmondani.
Charlie hirtelen befordult a kocsijával a parkolóba, és nekem fel kellett nevetnem, mikor meghallottam, hogy melyik szám szól a telefonjáról Guns N Roses – Sweet Child. A szüleim nem örültek neki, hogy ennyi időt fordítok a zenére, inkább azt várták, hogy a könyvek fölé görnyedve él tanuló legyek, mint Edmund. Itt azonban, az lett volna a vétek, ha nem zenélek. Charlie első dolga az volt, hogy megbeszéltük, hogy mindenhétvégén nála leszek, és akkor tökéletesítjük a hangomat, mert az, ritka hamis.
Dido osztozott ebben az ötletben.
Charlie kiszállt egy térdgatyában, és egy laza ingben, majd megragadta a karomat és berohant velem a boltba.
- Látom, hogy jól eláztál – mondta, majd megrázta kávébarna haját, és megborzolta a hajamat.
- Észrevetted? - nevettem fel, talán csak a fehérneműmből nem csöpögött víz.
- Az öcsém nem egy észlény, ha hagyta, hogy ázzál. Nő van a dologban mi? – kérdezte, és megállt az egyik kirakat előtt, és eligazította a ruhát magán.
- Öhm…
- Szóval az – jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Én nem mondtam semmit – emeltem fel tiltakozva a kezemet.
- Nem mintha érdekelne – fintorgott, és berángatott az egyik ígéretes boltba.
- Csak féltékeny vagy, mert…
- Ugyan! – nevetett fel, és rám kacsintott – Hát lehet valaki féltékeny, amikor ma már három korodbeli lánnyal volt plusz 18-as programom.
- Az szép. Bőszen dolgoznak benned a faj fenttartó ösztönök – nevettem fel.
Charlie vigyorgott egy sort, sosem rejtette véka alá szexuális étvágyát, és ez engem nem zavart. Végül is, kicsit… nos jóval idősebb volt, mint én, de ilyen téren olyan volt, mintha csak Zackkel vagy Jamessel beszélnék. És különben is, miért ne vágna fel vele? Hiszen sikeres, elismert, és még jól is néz ki.
- Amúgy van már elképzelésed? Nem mintha szeretném, ha elmondanád, csak nem szeretek vásárolni – felelte Charlie, mikor már a második íróasztalt néztem meg.
- Nyugi én sem – feleltem – Diegot hibáztasd, ő akarja minden áron, hogy „egyéni” szobám legyen.
- Az én pénzemen. Szép kis testvér. Már az elején megmondtam, hogy hozzám kellet volna költöznöd – mondta morcosan, de egyből felvidult, mikor játékosan összekoccintottam a csípőnket.
Aznap este, egyedül ültem a boltban, a kanapén, és Kandúrral az ölemben néztem a TV-t. Egyik könnycsepp a másik után buggyant ki a szememből, miközben az egyik zenei csatornán hallgattam egy szerelmes számot. Tudtam, hogy nem bírom. Az agyam rejtett zugában lévő gondolatok egymás után tülekedtem elmémbe, és mind csak azt skandálta, hogy, WRATH!
A neve puszta gondolata is megrázta a testemet. Nem láttam két hónapja, és 29 napja! Nem láttam hosszú, izmos lábát, sem tökéletesen izmos hasát, nem is beszélve mellkasának vonzó vonalairól. Nem láttam arcának, édes kölyök vonalait, sem pedig markáns íveit. Nem láttam csábító félmosolyát, sem a vágyat sötétedő vagy aranyszín szemeibe. Ujjaim remegtek, hogy újra beletúrjanak a bronzos tincsekbe, hogy belélegezzem mámorító illatát, hogy éjjel hozzá bújak.
Amikor fájdalom már olyan elviselhetetlen volt, hogy bárhogy is kivédjem, elővettem egy lapot, és tollat, és írni kezdtem rá, a fejemben látott szöveget. Minden érzésem, minden vágyam benne volt a dalban. S mikor kész lett, tele sírva könnyeimmel, oda léptem a kandallóhoz, és miközben abban pislákolt a tűz bele ejtettem a lapot. Melyben már ezredszerre vallottam szerelmet egy férfinak, aki cserbenhagyott. Térdre estem, és összegörnyedtem, miközben néztem, ahogy a papír elég, a könnyeim csak folytak, és már képtelen voltam tettetni, hogy bírom. Újra az italért nyúltam, miközben a hátamat nekivetettem a kanapé hátuljának, és üres tekintettel bámultam a tűzbe. Amikor eljön az este, mindig nehéz, nappal könnyebb. Az ital kesernyés íze a számban enyhítette a fájdalmat a fejemben, Kandúr pedig, bemászott az ölembe, és nagy zöld szemeivel engem nézett. Fekete selymes szőrét simogatva, próbáltam meg magamhoz térni a fájdalomból, melyet Wrath hiánya okozott.
- Szeretlek, ha tudnád, hogy mennyire! – vágtam aztán az üres üveget a falhoz – Bárcsak tudnád – szipogtam, és átöleltem a cicát, és hangosan zokogtam. Egész testem rázkódott a sírástól, és könnyeim nem apadtak, egészen addig, míg meg annyira el nem fáradtam, hogy részegen, és sírástól kimerülten eltámolyogtam a kanapéra, és eldőltem, magamra húztam a pokrócot és miközben Mr. Morcost öleltem, addig Kandúr a hasamra kuporodva elaludt. Én néztem őt egy ideig, majd megszólaltam, mintha hallana.
- Jó éjt, én szerelmem.
--> -->
