Üdv

Tudom ez a századik ficcem, de!
Akiknek már kicsit elegük van a sok misztikus történetből, azoknak mindenképpen ajánlom, új alkotásomat a : Go back to dream-et.

http://arya91331.blogspot.com/2010/09/ismerteto.html

Egy romantikával, izgalommal és kalanddal átszőtt, NEM vámpíros, és nem is alkonyatos történet!

2 fejezet - Ellentétek

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Hosszú ujjak simogatták arcomat. Álmosan kinyitottam a szememet, mikor komoly arcával találtam magam szemben. Az arca nyúzott volt és gondterhelt, a szeme fáradtan csillogott, ennek ellenére a szája mégis lélegzetelállítóan görbült felfelé. Már nyitottam volna ki a számat, hogy megkérdezzem, hogyan került ide, a szívem olyan hevesen vert, miközben ajkamra csúsztatta az ujját jelezve, hogy hallgassak.

Egyik karját felemelte, majd egy gyors, határozott mozdulattal lehúzta rólam a takarót és így fedetlenné vált a testem, melyet csak egy hálóing takart. A vérem egyre gyorsabban száguldozott az ereimben, miközben ő fölém gördült. Nem győztem megérinteni, hogy elhiggyem valós. A bőre sima volt, az arcának vonala határozott, és az ajka piros. Ő csak nézett rám, éppen olyan áhítatosan, mint ahogy én ő rá. Aztán én mozdultam meg, tarkóját simogató kezem a hajába túrt, és a fejét lerántottam a sajátomhoz, és elfúlva illesztettem össze az ajkainkat.

Továbbiakban nem tétlenkedett, derekamat felrántotta a csípőjéhez, és rám nehezedett a felsőtestével, de nagyon-nagyon óvatosan. Másik kezével pedig tartott minket, hálóingem lassan csúszott fel és egyre és egyre feljebb, nem zavartatta magát, mikor a csípőmet tartó keze kalandozni kezdett, és segített a hálóingemnek eltűnni.

Én ingjének gombjainak estem, de ajkát nem hagytam el, annyira hiányzott, az illatától is elkábultam, mikor belélegeztem, és mélyen belefúrtam az arcomat a nyakába. És hiába volt a pillanat vágytól túlfűtött, eleredtek a könnyeim. Mélyeket lélegeztem fantasztikus illatából és teljesen elérzékenyültem, ahogy a kezei a hálóingem széléről a hajamba siklottak, és lágyan simogatni kezdte azt.

Én csak sírtam és a nyakába fúrtam egyre és egyre arcomat, és apró puszikat adtam a fehér bőrére, mely olyan sima volt akár a tükör. Izmos mellkasához valóbújás, jobb volt, mint ha egy hadsereg vett volna körül, és azok a lehetetlen édes gesztusok, amikkel a hajamat és nyakamat kényesztette, csak még inkább arra kényszeríttetek, hogy folyjanak a könnyeim.

Óvatosan eltolt magától, és kérdőn felvonta szépívű szemöldökét. Arca olyan jóképű, a teste valami eszméletlen, a lelke jóságos, és az esze is helyén van. Ő a főnyeremény. Felnéztem a szemébe, mire ő csak lágyan megcsókolta orrom hegyét, behunytam a szememet, ahogy orrom hegyétől egészen a szám széléig csókolt.

-         Hiányzol – súgtam a szájába, mire szánk húzta a takarót, és gyönyörű hangja szinte áramot fakasztott a testemből.

-         Hiányzol, mindennél jobban – felelte suttogva, mire én csak tehetetlenül felnyögtem, hogy újra halljam a hangját.

-          Suttogj még nekem - kértem puhán, az álombéli Wrathot.
- Mit suttogjak? - mosolyodott el, és szikrázó kezével végig simította a takaró alatt az arcomat. Összevontam a szemöldökömet.
- Szeretlek - mondtam, és megfogtam a kezét.
- Ahogy én is téged - formálták ajkai, de a valóság gyorsabb volt bármilyen álomnál, mázsás kőként szakadt nyakamba az ébrenlét, és csak Kandúr feküdt mellettem a takarón. Nagy levegőt vettem és a digitális vekkerre néztem az éjjeliszekrényemen. 6 óra 57 perc, kicsit korai kezdés, tekintve, hogy még van vissza pár nap a suliból. Szemem tovább siklott a vekker melletti képre. Szép keretet vettem neki, és ki is raktam a képet, melyet Wrath kocsijából csórtam el.

Sajnos a valóság nem kímélt meg. A szívem összeszorult, és alig kaptam levegőt, mintha valaki a mellkasom közepébe húzott volna be egy hatalmasat.

Az éjjeliszekrényemen a fénykép mellett ott hevert egy kis flaska, ezüst színe volt, és még volt az alján egy kis reggeli erősítő… Fáradtan nyúltam érte, és mikor lecsavartam a flaska tetejét, összeszorított szemekkel nyeltem le a tartalmát. Felprüszköltem, miután az erős ital lecsúszott a torkomon, és fáradtan helyeztem vissza a flaskát a helyére.

És a szemem újra a fényképünkre siklott, kinyújtottam a kezemet, és megfogtam a keret, majd a ujjaimmal finoman végig rajzoltam Wrath arcának minden egyes vonalát. Majd az ajkamhoz emeltem a képet és apró csókot adtam az arcára, tudtam, hogy nem érezhetem a bőrét és ő sem az én ajkamat. Nem tudtam, hogy neki fáj-e, hogy nem vagyok vele.

Hiányzom neki? Átölelne, és megcsókolna? Szeretne mellettem ülni és összefonni az ujjainkat, miközben irodalom órán vagyunk? Az ebédlőben nézni- e az én kék székemet, és vajon engedi, hogy más is rá üljön-e?

Vagy már egy másik lányt csókol meg este, és neki ígéri a testét, szívét lelkét. Vajon mással is lefeküdt már? Nem hiányzom neki én?

Lehajtottam a fejemet, és kábán a fájdalomtól és a sok alkoholtól, visszadőltem a párnára, és megtapintotta, égő arcomat. Nedves volt, nem csak álmomban sírtam… Vigyáztam, hogy Kandúr ne ébredjen fel, miközben kisiettem a folyosón lévő fürdőszobába, mikor gondosan becsuktam magam után a sötét faajtót, azonnal szembetalálkoztam magammal.

A hajam feketén csillogott a lámpa fényében, már nem voltam szőkésbarna, a szemem mely eddig is furcsa volt, most tompán csillogott, és az arcomon két rózsás folt jelezte, hogy könnyeztem és a szemem alatt enyhén felpüffedt karikák. Az arcom vékonyabb lett, és a járomcsontom kis híján átszúrta vékonynak tűnő bőrömet.

Ajkam pici volt duzzadt, de cserepes volt a sok-sok italtól. Most valóban egy rockker állt előttem, teljes életnagyságban, ami mindig is lenni akartam. Hirtelen a tükörképben megjelent Wrath, derekán egy száltörölköző, a haja vizes, és mosolyogva jön felém, én tiltakozva pórbálok menekülni vizes ölelése elől, de hamar elkap, és hátulról magához von, s hagyja, hogy pólómat átnevesesítse a felsőteste.

Az emlék kellemes volt hagytam, hogy elragadjon.

-         Ez hideg – vergődtem erős karjai között. Mosolyogva nézte küszködésem, miközben gyengéden szorított magához.

-         Engem felmelegítesz – célzott lágyan.

-         Most újra át kell öltöznöm – nevettem fel, mikor láttam, hogy fehér blúzom teljesen átnedvesedett.

-         Segítsek? – kérdezte, mire gyengéden belekönyököltem a hasába.

-         Nem, most büntetésben vagy – fordultam meg karjába, és morcos arcára adtam egy puszit.

Mikor belenéztem a szemembe a tükörképe segítségével, megtántorodtam az ott látott fájdalomtól, öklömet ökölbe szorítottam és egyenese, könnyedén rugózó izmokkal beleütöttem a tükörbe. Csontjaim, könnyen hajoltak meg, izmaim rögtön összehúzódtak. A tükrön ezernyi apró, és nagyobb repedés jelent meg összpontosulva öklöm nyoma körül. Megfordultam, és kisétáltam a helyiségből visszasiettem a szobámba, és miután behúztam magam mögött az ajtót, éreztem, hogy viszket a bőröm. Vártam, vágytam az érintését, hogy megnyugodjak. De tudtam nincs itt, hogy már nem kellek neki, de gyűrű, amellyel megkérte a kezemet, még mindig ott ragyogott gyűrűs ujjamon. Sose fogom levenni, gondoltam homályosan.

Aznap délben Cissy néninél ebédezett a család. Ma különösen nagy volt a csend, miközben magunkba kanalaztuk a levest, és szótlanul meredtünk, a szépen megrakott asztalt. Dido aggódott a tükör miatt, azt nem tudtam, hogy azért, mert azt hitte, hogy olyan részeg volt, hogy összetörte, vagy azért, mert én voltam annyira betépve. Charlie-nak nem volt ihlete, és nem tudott zene szöveget írni, és ez egyre jobban kiborította. Cissy néni pedig azért idegeskedett, hogy a könyves boltjába már három napja nem érkezett meg a szállítmány, amit várt.

És ott voltam én is. Gyűlöltem és imádtam őt. Minden egyes porcikáját áhítatosan szerettem, és minden egyes elbűvölő mozdulatát utáltam. Gyűlöltem a szemét, és rajongtam perszelő pillantásáért.  Kívántam a testét, és irtóztam a szavaitól. Felemésztett a kettőség. Vágytam rá, és tudtam, hogy nem kaphatom meg…

Semmi nem mulasztja el, az ő okozta szomjúságot, Wrath az akiből táplálkozom, tőle függök, kell nekem…

-         Olyan étvágytalan vagy ma kedvesem – tette kezemre, ráncos kezét Cissy néni. Kék szeme, melynek pont olyan árnyalata volt, mint Didonak kíváncsian ragyogott rám – Nem ízlik?

-         De nagyon finom – erőltettem mosolyt az arcomra – Csak aggódok a suli miatt – rántottam meg vállamat, mintha ez egy laza, lányos dolog lenne. Holott ettől tartottam a legkevésbé.

-         Tudom kincsem, nyilván hiányoznak édesapádék – Dido hirtelen köhögőrohamot kapott. Cissy néni nem tudta, hogy valójában mik az előzmények a hazatérésemet illetően.

-         Igen, de beszéltem velük – hazudtam könnyedén, és éreztem, hogy a kanál nyele elgörbül ujjam erős szorítása által.

-         És a barátod… - kérdezte Cissy néni.

-         Wrath? – kérdeztem, és valószínűleg felkúszott az arcomra a fájdalom, mert még Charlie is kínosan nézett el mellettem.

-         Ő szívem, ő.

-         Jól van – mondtam szűkszavúan. És még csak nem is keres, még csak nem is vágyik rám, én meg majd belepusztulok a hiányába.

-         Értem – mondta Cissy néni, majd összeszedte a levesestálakat a segítségemmel, segítettem neki kivinni a holmit a konyhába. És figyeltem, ahogy szorgoskodik. Alacsony ám de rendkívül szépasszony volt, még ennyi idősen is. Haja rövid volt, de megmaradt szép szőke, és gyönyörű csigákban tündöklött.  Alakja vékony volt, és kicsit már gyengébb.

-         Nenay, tudod, szeretnék mondani neked valamit – mondta, miközben a mosogató fölé hajolva dörzsölte le  a tányérokról a koszt.

-         Hallgatom Cissy néni – ugrottam fel a konyhapultra.

-         A férjemről szeretnék beszélni – mondta olyan erős, és sokat megélt hangon, hogy azt hittem a földre lök a szavak fájdalmas ereje. Bólintottam, mikor kérdőn rám nézett a válla fölött.

-         Két évvel voltam fiatalabb nálad, mikor egyik este, az egyik menő clubba Elvis estet adtak. Természetesen ott volt a helyem, mert remekül táncoltam, és mert imádtam Elvist. Akkoriban, mindig a két barátnőmmel jártam el. Nos ezen az esten nélkülük mentem el, mert mindketten a fiúkísérőjükkel tartottak. Zuhogott az eső, még most is emlékszem, apuék nem is akartak elengedni, de megszöktem. Kimásztam az ablakon, és végig rohantam az utcán, és egyenesen belerohantam egy csapat részeg srácba. Legalább is annak gondoltam őket. De tévedtem, mikor orra buktam, és felnéztem, a föld legjóképüűbb férfija nézett le rám, és azonnal felsegített. A többi barátja röhögött rajtam, és spanyolul beszéltek. Ő azonban tökéltesen beszélt angolul, és mint valami hős lovag a segítségemre sietett.

- Egész estére velem maradt, elkísért az estre, és csak táncoltunk egész éjjel, és elcsodálkoztam, hogy- hogy lehet valaki ennyire szép. A haja rövid volt és a fejére volt nyalva, de neki jól állt. A bőre napbarnított, a haja kávészínű, a szeme pedig olyan sötét, hogy lassan már keresni kellett benne a pupilláját. Tökéletes testfelépítése volt, és az ajkai…

Mindezek mellett rendkívül vicces volt, és nagyon lovagias. Megtudtam, hogy katona, és hogy most ide rendelték őket. Buta kislány voltam, de teljesen elolvadtam tőle, és már az este végén az egész hazautat végig csókolóztuk.

-         Istenem! Olyan jól csókolt. Nagy felelőtlenség volt, de már aznap éjjel a szobájában kötöttem ki, és hát együtt aludtam vele – Cissy néni hangja fátyolos volt, és vágyakozó, szinte láttam magam előtt a tejfehérbőrű, hosszú, szőke hajú, tündöklő kék szemű apró lányt, és az erős jóképű férfit.

-         De azzal ellentétben, minta mire számítottam teljesen máshogy viselkedett. Egész nap csókolgatott, figyelmes volt és kedves, minden éjjel egy szál vörös és egy szál fehér rózsát hozott az ablakomhoz. És mikor elment, minden nap írt levelet. Nagyon szenvedetem, mert rettenetesen hiányzott, de ami itt bent van – tette vizes öklét a szívére – sem idő, sem távolság nem szüntette meg. Soha!

-         Akit ott bent annyira szeretsz, azt örökké szeretni fogod, és nem csak azért mert ő volt, mindenben az első, hanem mert egy belőled. Ő a bőröd, a szíved, a tested, az a részed, mely csak akkor egészül ki, ha együtt lehettek. Higy nekem, bármennyire is vagytok rosszban most a fiúval, az ott az ujjadon a bizonyíték arra, hogy mit jelentesz te neki. És az, hogy te hordod ezt a gyűrűt az a másik bizonyíték arra, hogy szereted őt.

-         Ez ennél komplikáltabb – mondtam, mire Cissy néni megfordult.

-         Nem! Ha szereted, akkor nem. Akkor bármi van is köztetek, amikor megcsókolod, meg fog szűnni minden gond. Amikor megölel, vagy együtt lesz veled, az egész világszép lesz. Hallgass rám. Hívd fel… És mond meg neki, hogy szereted. Értékelni fogja.

Aznap este ott hánykolódtam az ágyamban és az új mobilon kijelzőjét bámultam. Cissy néni szavai teljesen beleégették magukat a gondolataimba. Vajon megtegyem? Nem lennék vicces, kiábrándító? Szánalmas? Örülne neki.

Rejtetté tettem a számomat, majd beütöttem a jól ismert számot, és felhívtam. Egy csöngés, ha a harmadikra nem veszi fel, leteszem, fogadkoztam, és mikor a harmadik csöngés épp, hogy elmúlt volna, a telefonba szóltak.

-         Hallo, itt Wrath Dark… - a hangjától a szívem hangosabban kezdett el verni, arcom kipirult, az ajkam máris duzzadt csókjai emlékétől, és a tekintetem elhomályosult.

-         Hallo? – szólt bele. A hangja tele volt fájdalommal – Hallo?

-         Ne, ne nyomd ki- nyögtem, mire hallottam, hogy megakadt a lélegzete. Húsz hosszú másodpercig hallgatott, majd, lassan remegő hanggal kérdezte.

-         Nenay?

-         Igen – suttogtam, elepedtem, és teli lettem, a hangja olyan szép volt, össze kellett szednem minden erőmet, hogy újra megszólaljak – Szeretsz még? – nah jó ennél jobb kérdést is fel tehettem volna, és abszolúte nem ezzel kellett volna kezdeni.

-         Persze, hogy szeretlek, kis bolondom – mondta, mintha nem lenne biztos benne, hogy ez az egész valóságos. Felsóhajtottam, és elmosolyodtam.

-         Szeretlek, annyira hiányzol! És annyira gyűlöllek! Hogy, hogy voltál képes szakítani velem? Azt hittem, hogy mi örökké együtt leszünk, de te eldobtál – mondtam, és a hangom egyre dühösebb lett.

-         Nem szakítottam veled – lett kétségbe esett a hangja – Aggódtam érted, és nem akartam, hogy bajod essen! – lett kemény a hangja – Hol vagy?

-         Wrath…

-         Hol vagy?

-         Wrath…

-         HAZA kell jönnöd hozzám!

-         Én otthon vagyok – mondtam haragosan.

-         Ne hogy lemerd tenni, szükségem van rád a francba, azt akarom, hogy az én ágyamba feküdj! Hogy velem legyél. Minden más le van szarva, gyere haza! – még sose hallottam, hogy így kikelt volna magából.

-         Nem mehetek, ott nem látnak szívesen, és nem akarok több gondot okozni nektek – feleltem higgadtabban, ám a hangom elmélyült a fájdalomtól.

-         Itt van a helyetted, mellettem, ha még szeretsz…

-         Szeretlek!

-         Akkor, mondd el, hogy hol vagy, és érted megyek.

-         Sajnálom – suttogtam.

-         Ne!

-         Szeretlek, és apáékat is, még akkor is, ha ők ezt nem viszonozzák.

-         Ne, ne tedd le Nenay! Mindenre, ami fontos neked…

De kinyomtam a telefont, némán bámultam a kijelzőt, ami jelezte, hogy mennyi ideig beszéltünk. Furcsa mód, egészen megnyugodtam, hogy hallottam a hangját.

Ki is kapcsoltam a készüléket, hogy ne tudjon visszahívni. Úgy látszik, vehetek egy újabb mobilt.

Kedves olvasók!

Mint látom, nem igen keltette fel az érdeklődéseteket, az örökkön-örökké első része. Amúgy már kezd elegem lenni, ebből, hogy folyton kuncsorgok egy kis kommiért. Hát most meguntam, és úgy döntöttem, hogy...

Nincs ötletem, és hiába várok inspirációt a komikból, ha egyszer nem jönnek, így tehát egy időre abba hagyom a sztori írását. Hangsúlyozom, hogy nem szeretném befejezni a történetet, de úgy néz ki, a tovább írás hosszú ideig várat majd magára. Mindez rajtatok is áll.

De mindegy, inkább foglalkozom az új, saját terveimmel, és köszönöm azoknak akik rendszeresen írtak nekem komit.

Üdv: Arya

Szeptember 11

Tudom, hogy már régen volt, de ma azért a nagy jövés menés közepette azért emlékezzünk meg 2001 szeptember 11-éről. És arról a rengeteg emberről, akik egy szörnyűség miatt, nem fojtathatták tovább az életüket!

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás (gyakori rövidítése: 9/11, ami a szeptember 11-ei dátum amerikai írásmódja (kimondva: nine-eleven) az al-Káida terrorszervezet összehangolt öngyilkos merénylete volt az Egyesült Államok ellen. Azon a reggelen 19 al-Káida gépeltérítő szállt fel amerikai utasszállító repülőgépekre. A terroristák terveik szerint az USA fő jelképeinek számító épületekbe vezették bele szándékosan a repülőgépeket. A New York Cityben Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba két repülőgép csapódott be, ezzel megölve a környező emeleteken dolgozó embereket. Mindkét épület összeomlott két órán belül, az összeomlást követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott. A harmadik repülőgép a Pentagon Virginia állambeli arlingtoni épületébe repült. A negyedik eltérített gépet egyes feltételezések szerint az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták megmenteni a lezuhanásról, az utasszállító repülő Washingtontól mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat
A terrorakció folyamán géprablókkal együtt összesen 3031 ember vesztette életét.^[1][2] Az áldozatok túlnyomó többsége civil volt. Az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt, melynek első eszköze Afganisztán megszállása volt. Így próbálták meg elkapni a tálibokat, akik al-Káida tagokat rejtegettek.
A Pentagonban okozott károkat egy éven belül kijavították, majd később a helyszínen megépítették a Pentagon Memorial emlékművet. A World Trade Center helyszínén a romok eltakarítását követően elkezdődtek az újjáépítések, 2006-ban fejezték be a 7 World Trade Center irodaépületét. A 1 World Trade Center (korábbi tervek szerint Freedom Tower) jelenleg építés alatt áll, 2013-ra tervezik az átadását. A mintegy 541 méter (1776 láb) magasra tervezett épület így Észak-Amerika legmagasabb épületeinek egyike lesz. 2007 és 2012 között további három épület átadását tervezik. 2009. november 8-án adták át a 93-as járat emlékhelyét (Flight 93 National Memorial). Ez volt az első mérföldköve a tizedik évfordulóig tervezett építkezéseknek.
( Wikipédia)

Részelt a Remeber me című filmből: http://www.youtube.com/watch?v=XjIlhtjo0BI&feature=related